🌟JÉZUS: REMÉNYSÉGÜNK A BELSŐ VÁLTOZÁSRA – PÁL ELSŐ LEVELE A KORINTHUSIAKHOZ❣️

Az első korinthusi levél általános hangvétele erőteljes és szenvedélyes, Pál mégis azzal zárja, hogy emlékeztet az evangéliumból nyerhető nagy reménységre.

Az újszövetségi egyház távolról sem volt tökéletes. 

Az apostolok cselekedeteiben találunk néhány rövid szakaszt, amely olyan idilli képet fest az egyházról, hogy azt hinnénk, az 1. század valamennyi gyülekezetét tisztaság és szentség hatotta át. A korinthusi gyülekezet eloszlatja ezt a téves meggyőződést durva erkölcstelenségének és gonoszságának betudhatóan.

Lukács az ApCsel 18,1–18 részében számol be a korinthusi gyülekezet alapításáról. 

Pál jól ismerte ezt a gyülekezetet; második missziói útján is ellátogatott hozzájuk. 

Másfél éven át szolgált közöttük, és igyekezett megerősíteni a főként pogány hátterű hívőket az Úr követésében. Létfontosságú munka volt ez, hiszen Korinthus jelentős kozmopolita város volt az ókori Görögországban. Az ottani hívők számára állandó kísértést jelentett a körülöttük élő pogányok bálványimádása.

A korinthusi levelek stílusukat tekintve eltérnek Pál többi írásától. 

Az apostol szinte mindig a Jézusról szóló örömhír leírásával kezdte, majd összegezte az üzenet etikai velejáróit, a korinthusi levélben azonban konkrét kérdéseket taglal, amelyek elutazása után merültek fel a fiatal gyülekezetben. 

Aggasztó híreket kapott a gyülekezetről, folyton előbukkanó önfejűségükről, és azért írt nekik, hogy leszámoljon a közösségüket sújtó gondokkal: a megosztottsággal, a szabadossággal, a paráznasággal, az iszákossággal és a hamis tanítások befolyásával.

Írásában Pál rámutatott az evangélium holisztikus és közösségi hatásaira. 

Jézus munkája hatással van az élet minden területére, és minden döntést befolyásol, sőt kell is, hogy befolyásoljon az, amit ő halálában és feltámadásában elvégzett. 

Az evangélium áthatja Isten népét, miközben a gyülekezet összegyűlik Istent imádni, majd szétszóródik küldetését teljesíteni. 

Az evangélium reménysége nem csupán a személyes üdvösség eszköze, hanem Isten népének az együttes életét is átformálja.

A könyv általános hangvétele erőteljes és szenvedélyes, Pál mégis azzal zárja, hogy emlékeztet az evangéliumból nyerhető nagy reménységre. A Sátán, a bűn és a halál vereséget szenvedett, így Isten népe maga is megtapasztalhatja a győzelmet a Sátán, a bűn és a halál felett. 

Isten az elrendelt időben igazolja majd magát a figyelő világ szeme előtt, és egyszer s mindenkorra bebizonyítja, hogy beteljesítette a világ megváltására vonatkozó tervét (1Kor 15,50–58).

“Nekünk mégis egyetlen Istenünk az Atya, akitől van a mindenség, mi is őérte, és egyetlen Urunk Jézus Krisztus, aki által van a mindenség, mi is őáltala.”1Korinthus 8,6

„Csak egyetlen Isten van és csak egyetlen közvetítő Isten és az emberek között: az emberré lett Krisztus Jézus.” (1 Tim 2:5)