“💞Tudok szűkölködni, és tudok bővölködni is, egészen be vagyok avatva mindenbe, jóllakásba és éhezésbe, bővölködésbe és nélkülözésbe egyaránt. Mindenre van erőm Krisztusban, aki megerősít engem.” Filippi 4,12–13
A keresztényeknek minden helyzetben lehet örömük, még a szörnyű szenvedésben is.
Pál élete bizonyítja ezt az állítást; a filippieknek is azért írt, hogy emlékeztesse őket rá: ők is találhatnak örömöt a szenvedésben.
Filippiben Pál a második missziói útja során alapított gyülekezetet, amikor egy Istentől kapott látás arra késztette, hogy Macedóniába utazzon, és ott hirdesse az evangéliumot.
Filippiben Pál a második missziói útja során alapított gyülekezetet, amikor egy Istentől kapott látás arra késztette, hogy Macedóniába utazzon, és ott hirdesse az evangéliumot.
A filippi gyülekezet volt az első európai gyülekezet, és különböző fajok, társadalmi osztályok és kultúrák egyvelege jellemezte.
Pál írásában emlékeztette a gyülekezetet arra, hogy milyen reménységet nyertek Krisztus munkája folytán.
A Filippibeliekhez írt levél
Az apostol ezért felhívta rá a figyelmüket, hogy ne gondolják, hogy szenvedésük azt jelenti, Isten nem törődik velük. Sőt a szenvedés is Istentől rendelt eszköz lehet az üdvösség üzenetének a terjesztésére.
Ha a keresztények örömmel vállalják a szenvedést, és mindenben elégedettek tudnak lenni, abban a kiváltságban van részük, hogy példájukkal bemutathatnak egy olyan reménységet, amelyet ez a világ nem képes nyújtani.
Ez az öröm csak akkor lehetséges, ha az egyház mélységesen tisztában van az evangéliummal, és folyamatosan növekszik az ismeretben, illetve Isten akaratának és útjainak a megértésében.
A filippi gyülekezetnek elég volt Pálra néznie.
Mire az apostol megírta levelét a filippiekhez, már rengeteget szenvedett Jézusba vetett hitéért és az evangélium üzenetének terjesztése érdekében végzett munkája miatt.
Római börtönéből írva Pál emlékezteti a gyülekezetet arra, hogy ő mindenben képes örömöt találni. Reménységét és bizalmát nem a körülményekre alapozza, hanem szilárdan Jézus művének a változhatatlan igazságába horgonyozza.
Ez a levél bátorítást jelent mindenki, így a mai hívők számára is: úgy nézhetnek szembe az élettel, hogy áthatja őket az öröm, még a bukott világban is.
Pál a levélben meglehetősen hosszasan mond köszönetet a gyülekezetnek, amiért mellé álltak az evangélium ügyében. Nyilvánvalóan komoly bátorítást kapott tőlük – imádságban és anyagiak terén is. A filippi hívők nagylelkűségükkel részesei lettek az egyház missziós terjeszkedésének.
Az evangélium további terjedése azonban jelentős ellenállásba ütközött, mind Pál szolgálatát, mind a filippi gyülekezet munkájának a folytatását tekintve.
Az evangélium további terjedése azonban jelentős ellenállásba ütközött, mind Pál szolgálatát, mind a filippi gyülekezet munkájának a folytatását tekintve.
Az apostol ezért felhívta rá a figyelmüket, hogy ne gondolják, hogy szenvedésük azt jelenti, Isten nem törődik velük. Sőt a szenvedés is Istentől rendelt eszköz lehet az üdvösség üzenetének a terjesztésére.
Ha a keresztények örömmel vállalják a szenvedést, és mindenben elégedettek tudnak lenni, abban a kiváltságban van részük, hogy példájukkal bemutathatnak egy olyan reménységet, amelyet ez a világ nem képes nyújtani.
Ez az öröm csak akkor lehetséges, ha az egyház mélységesen tisztában van az evangéliummal, és folyamatosan növekszik az ismeretben, illetve Isten akaratának és útjainak a megértésében.
A filippi gyülekezetnek elég volt Pálra néznie.
Mire az apostol megírta levelét a filippiekhez, már rengeteget szenvedett Jézusba vetett hitéért és az evangélium üzenetének terjesztése érdekében végzett munkája miatt.
Római börtönéből írva Pál emlékezteti a gyülekezetet arra, hogy ő mindenben képes örömöt találni. Reménységét és bizalmát nem a körülményekre alapozza, hanem szilárdan Jézus művének a változhatatlan igazságába horgonyozza.
Ez a levél bátorítást jelent mindenki, így a mai hívők számára is: úgy nézhetnek szembe az élettel, hogy áthatja őket az öröm, még a bukott világban is.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése