đA megvĂĄltĂĄs a JĂ©zus Krisztusban nyert ĂŒdvössĂ©g igen becses kĂ©pe. KegyelembĆl igazulhatunk meg, Ă©s ez kizĂĄrĂłlag azĂ©rt lehetsĂ©ges, mert JĂ©zus megvĂĄltott bennĂŒnket.
Az izraelitĂĄk esetenkĂ©nt fogadalmakat tettek, amelyek sorĂĄn sajĂĄt magukat, ĂĄllataikat, hĂĄzukat vagy földjĂŒket ajĂĄnlottĂĄk fel a szent sĂĄtor cĂ©ljainak a szolgĂĄlatĂĄra.E szemĂ©lyeket Ă©s dolgokat az Ărnak szĂĄntĂĄk.
Hogyha valaki egy ilyen felajånlott dolgot vissza akart kérni, akkor meg kellett våltania, vagyis vissza kellett våsårolnia.
A meghatĂĄrozott ĂĄrat a szentĂ©lynek kellett befizetni; ezzel az illetĆ ĂĄtadta azt az Ă©rtĂ©ket, amennyit a felajĂĄnlĂĄsa Ă©rt.
A 3MĂłz 27. fejezete meghatĂĄrozza, hogy mit mivel lehetett megvĂĄltani. Volt, aminek az Ă©rtĂ©kĂ©t rögzĂtettĂ©k.
MĂĄs dolgok – mint pĂ©ldĂĄul a hĂĄzak Ă©s egyĂ©b ingatlanok – Ă©rtĂ©kĂ©t a pap hatĂĄrozta meg Ă©rtĂ©kbecslĂ©st követĆen.
Sok esetben tovĂĄbbi Ă©rtĂ©khĂĄnyaddal is ki kellett egĂ©szĂteni az összeget, amely ellensĂșlyozta a szentĂ©ly vesztesĂ©geit.
BĂĄrmilyen ellenszenvesnek tƱnik a mai olvasĂł szĂĄmĂĄra, mĂ©gis igaz, hogy az egyes emberek megvĂĄltĂĄsĂĄnak az ĂĄrĂĄt is pĂ©nzbeli összegben ĂĄllapĂtottĂĄk meg.
Az illetĆ Ă©letkorĂĄtĂłl, nemĂ©tĆl Ă©s attĂłl fĂŒggött ez az Ă©rtĂ©k, hogy milyen esĂ©lyei voltak arra, hogy utĂłdai legyenek.
A legnagyobb ĂĄrat a hĂșsz Ă©s hatvan Ă©v közötti fĂ©rfiakĂ©rt kellett fizetni.
A legkisebb értéket az egy hónap és öt év közötti lånyok képviselték.
Ugyanakkor ha a fogadalomtevĆ ember tĂșl szegĂ©ny volt ahhoz, hogy a meghatĂĄrozott ĂĄrat kifizesse, akkor a pap mĂłdosĂthatta az összeget ahhoz mĂ©rten, hogy mit engedhet meg magĂĄnak az illetĆ.
A megvĂĄltĂĄs a JĂ©zus Krisztusban nyert ĂŒdvössĂ©g igen becses kĂ©pe.
KegyelembĆl igazulhatunk meg, Ă©s ez kizĂĄrĂłlag azĂ©rt lehetsĂ©ges, mert JĂ©zus megvĂĄltott bennĂŒnket (RĂłm 3,24).
KivĂĄltott bennĂŒnket a törvĂ©ny ĂĄtkĂĄbĂłl (Gal 3,13).
Az Ć megvĂĄltĂĄsa tette lehetĆvĂ©, hogy Isten gyermekei legyĂŒnk (4,4–5).
Az ĂĄr, amelyet fizetett, nem volt sem olcsĂł, sem hĂ©tköznapi. VĂ©gtelen nagy Ă©rtĂ©ket Ă©s ĂĄrat adott Ă©rtĂŒnk: Krisztus drĂĄga vĂ©rĂ©n lettĂŒnk megvĂĄltva (1Pt 1,18–19).
KivĂĄltott bennĂŒnket a törvĂ©ny ĂĄtkĂĄbĂłl (Gal 3,13).
Az Ć megvĂĄltĂĄsa tette lehetĆvĂ©, hogy Isten gyermekei legyĂŒnk (4,4–5).
Az ĂĄr, amelyet fizetett, nem volt sem olcsĂł, sem hĂ©tköznapi. VĂ©gtelen nagy Ă©rtĂ©ket Ă©s ĂĄrat adott Ă©rtĂŒnk: Krisztus drĂĄga vĂ©rĂ©n lettĂŒnk megvĂĄltva (1Pt 1,18–19).
MegvĂĄltĂĄsunk Isten meghökkentĆ szeretetĂ©nek a mĂ©rtĂ©kĂ©rĆl szĂłl.
RĂĄmutat arra, hogy Isten meg akar szabadĂtani bennĂŒnket a törvĂ©ny terhe alĂłl, ahol semmi remĂ©nyĂŒnk.
Amikor Isten beteljesĂtette dicsĆsĂ©ges szĂĄndĂ©kĂĄt, amelyet mĂĄr a vilĂĄg teremtĂ©se elĆtt eltervezett, akkor egyszerre hajtotta vĂ©gre a bƱnĂ©rt jĂĄrĂł ĂtĂ©letet Ă©s fizette meg az ĂĄrĂĄt a kereszten.
Ăgy hatĂĄrozott, hogy az ellene lĂĄzadĂłkat sajĂĄt FiĂĄnak a vĂ©re ĂĄrĂĄn vĂĄltja meg.

Megjegyzések
MegjegyzĂ©s kĂŒldĂ©se